Miért jógázok?
Frissítve: 2018. szept. 1.
1. rész
Reggel van? Lassan kinyitom a szememet, és körbenézek, világos van-e már, vagy csak az érzékeim mondatják velem, hogy ez a nap is hamarosan útjára indul. Szürkület uralja a szobát, rápillantok az órára. Hajnali 5 óra. Felkeljek vagy maradjak még? Nemsokára megriadnak a gyerekek, és belevágunk a mindennapok rutinjába. Nem lesz időm magamra. Lassan kibújok a takaró alól, leteszem a lábamat a földre és jól megnyújtózok.
Ez a nap is szép lesz, ismételgetem a ma reggeli pozitív gondolatomat. Aztán eszembe villan a teendőim hosszú sora. Amíg leérek a földszintre és magam mögött hagyom alvó családtagjaimat, már ott dübörög a fejemben, hogy kit kell felhívnom, kivel kell konfrontálódnom, milyen terveket tűzzek ki mára. Már a felsorolásnál tudom, a teendők fele biztosan holnapra marad.
Közben vizet töltök és megnézem maradt-e félbevágott citrom a hűtőben. Szórakozottan kortyolgatom a citromos vizet, majd tejet melegítek a kávéhoz. Újra figyelmeztetem magam, ez az a rossz szokás, amiről minél előbb le kell mondanom. Majd holnap. Olyan korán van még, és már a számban érzem az isteni tejeskávém ízét. Ma még engedek a kísértésnek. Ahogy minden reggel, amikor ezt megfogadom, újra elmélázok a gyengeségemen: vajon miért csinálok olyasmit, ami tudom, hogy nem jó nekem. Milyen jó téma ez egy következő bejegyzéshez! Gondolatban felírom a teendő lista végére: ír-ni ar-ról, mi-ért te-szek más-hogy, mint a-hogy-an kel-le-ne.
Amíg a kávémat iszom, adok enni a macskának. A macska ropogtat párat, majd a teraszajtóhoz rohan, és szemrehányóan hangos nyávogással a tudomásomra hozza, hogy szeretne szétnézni a kertben, van-e valami bogár, madár, szomszéd macska, akit le lehet vadászni. Bezzeg neked könnyen indul a nap – gondolom irigykedve, majd felkászálódok a székről, kezemben a félig tele kávéscsészével, megsimogatom és útjára engedem. Egy pillanatra visszanéz rám, mielőtt eltűnik a bokorban, én pedig jó mélyeket lélegzem a friss, ropogós reggeli levegőből. Az órára nézek, gyorsan felhörpintem a maradék kávémat és loholok a jógasarokhoz.
A mester kissé kérdőn néz rám, úgy sejtem a kávé és az elvesztegetett hosszú percek miatt. Kézbe veszem a málát, meggyújtom a füstölőt és a gyertyát, majd elhelyezkedek „kényelmes, keresztbetett lábú ülésben”. Behunyom a szememet, figyelem a légzésemet, próbálok szabadulni a cikázó gondolattömegtől, de nem megy. Kinyitom a szememet, és a mesterre nézek. Annyi, de annyi mindent szeretnék megkérdezni tőle. Farkasszemet nézünk egymással, úgy érzem, mintha a lelkembe látna. Már fogalmazom magamban a kérdést, és még mielőtt befejezném, megérkezik a válasz. Aztán még egy és még egy.
Újra behunyom a szememet, magamban ismétlem a mantrámat, számolom őket a málá kristályszemein. Ma csak pár percesre sikerül a meditáció, de ez a pár perc is többet jelent, mint egy sűrűn teleírt határidőnapló oldal. Világossá válik minden.
Felállok és napüdvözlethez készülődök. Még van pár percem, mielőtt odafent felhangzik az „anya” kiáltás. Minden mozdulatom lassú, több légzésig kitartom a pózokat. Az első kör végére érzem, hogy az allergiám miatt összegyűlt felesleges anyag felkúszik a torkomba, a második kör végére a fejem is kitisztul. A harmadik kör könnyebben megy, gyorsítok a tempón, már a lábaimat is képes vagyok kinyújtani, gerincem hálásan köszöni a kellemes átmozgatást. A negyedik körben jönnek a szenzációs ötleteim a mai napra, jó reggelt kedves jobb agyfélteke! Az ötödik körben csak a légzésre és a mozdulatok tökéletes kivitelezésére figyelek. A hatodik kör már „bébikönnyű”, ahogy a gyerekeim mondják.
Mielőtt savászanába lefekszem, rápillantok a mesterre. Szerintem mosolyog. Akárcsak én. Jól indul ez a nap, nem történhet semmi, ami kibillent az egyensúlyomból. Nyugtatom a légzésemet, a szívverésemet, egészen addig relaxálok, amíg fel nem hangzik az „anya” hívószó. Mosolyogva felugrok a szőnyegről, megpuszilom a gyerekeimet, és elhatározom, holnap is szánok magamra néhány percet, amit csak jógával töltök. Természetesen kávé nélkül! :)